Nem akartam állva pisilni, sőt, tavaly nyárig nem is hallottam erről a dologról, de nagyon örülök, hogy akkor szembejött a megoldás…
Az úgy volt, hogy elindultunk a csajokkal a szigetre. Kint aludni már nem szoktunk, mert mindenki komoly felnőtt(et játszik), de azért tartunk kint egy sátrat arra az esetre, ha valamelyikünk korán „elfáradna” vagy … ööö, na mindegy, szóval van ott egy sátrunk. Ebből persze egyenesen következik, hogy hajnali 5 előtt soha nem jutunk haza (és van, aki egyből a munkahelyére megy). Más fesztiválra már nem nagyon szoktunk kimenni, mert bár jó buli, irdatlan összegeket emészt fel egy-egy ilyen pár nap, nem is beszélve arról, hogy általában egy hónap kell kiheverni a krónikus alváshiányt és az összeszedett betegségeket.
Ez biztos furán hangzik annak, aki még nem „szigetelt” egész hetet, meg annak is, aki vasból van, de aki rendszeres vendég ilyen többnapos nomád-bulikon, az tudja, miről beszélek. Nekem általában minden évben sikerült nemcsak valami poros náthát, de más fertőzést is összeszednem, a nőgyógyászt és a kúpok árát szinte már a sziget járulékos költségeihez soroltam. Pedig soha életemben nem ültem rá idegen vécékre, mindig mindenhol a „síelős pózt” alkalmaztam.
No, de ott tartottam, hogy a szigeten voltunk 2010-ben, azt hiszem, második nap. Épp a nagyszínpadhoz kutyagoltunk késve, miután egy kisebb vagyont költöttünk el re-táskákra, vicces pólókra és világító rudakra a bazársoron – mondván, el ne vigyék már az orrunk elöl! – , amikor megláttam a „pisilős sátrat”. Illetve nem is a sátrat, hanem az állva pisilő csajt, akit hátulról fotóztak le (pont olyan trikója volt, mint Sacinak, először ezt szúrtam ki).
Megálltam és átfutottam a plakátot, a csajok persze némi nógatás után – hogy „a Petiék már 20 perce várnak ránk” meg hogy „elfogyott a piám, menjünk már” – otthagytak, megbeszéltük, hogy a koncert után találkozunk a keverőpult mögött.
Álltam és olvastam, majd odamentem a sátorhoz, és vettem egy shewee-t. Biztos az alkoholszintem is segített meghozni ezt a villámgyors döntést, az eladócsajszi furán is nézett rám, mert összesen annyit kérdeztem tőle, hogy „ezt én is tudnám használni?”. Aztán csak annyit mondott, hogy „persze, simán”. Ez meggyőzött, szóval megvettem: türkízkék shewee pink tokkal.
Azonnal ki akartam próbálni, kellett is pisilnem (igyekeztem mindig a lehető legtovább várni), úgyhogy becéloztam egy klotyót. Először persze csak olyanba mertem menni, ahol rendes világítás meg kézmosó is van, és amíg sorban álltam, bemagoltam a használati útmutatót. Nem volt bonyolult, sőt, simán ment a dolog: beálltam a fülkébe arccal a fajansznak, kicsit lejjebb toltam a gatyámat, odatettem a sliccemhez a cuccot (úgy kell, hogy hátul „oda”érjen, elöl viszont ne), és pisiltem. Vigyorogva.
Ez volt az első többnapos fesztivál, ahol nem szedtem össze semmit - hát valahogy így indult.
