Újdonsült „kétjobblábas” francia barátomat elvesztettem a forgatagban, de meglettek a csajok, és velük a Petiék is. Mire csatlakoztam hozzájuk, senki sem volt már szomjas, és a sátor sem volt üres, de ezt ne firtassuk.
Móni kérdezte, hogy hol jártam az elmúlt nemtomhány órában, mire elmeséltem, hogy az országimázst építgettem azáltal, hogy szereztem egy fél papucsot egy átmenetileg lecsúszott francia értelmiséginek, miután megtanultam állva pisilni. Csak „aházott”, szerintem nem értette, miről beszélek, szóval nem erőlködtem, inkább csak megdicsértem az új táskáját, amit együtt vettünk még délután. Na, ezt persze érthette, mert átszellemülten mosolygott – ilyenek vagyunk mi, nők. :-)
Előkerült Borisz is – akinek eredeti neve Bori, azaz szintén lány, csak egy sok évvel azelőtti fiús frizurája miatt átkereszteltük, aztán szegény úgy maradt – , és egyből kiszúrta, hogy kilóg valami pink a táskámból. Kérdésére büszkén meséltem el, hogy az egy olyan izé, amivel tudok állva pisilni. „Na jó, de minek?”, kérdezett vissza, mire én elmondtam, hogy amellett, hogy nem kell totál levetkőzni a pisiléshez, a fertőzéseket is el lehet kerülni vele, ráadásul tök egyszerű használni és tisztítani. Már-már kezdett volna megtetszeni neki a dolog, amikor odalépett Kokas, a pasija, és elkezdett okoskodni. (Kokas bármikor tud okoskodni, de ha iszik, igazi öntudatos, hímsoviniszta észosztó lesz belőle.)
A srác igazából csak annyit kapott el a beszélgetésből, hogy „a lányok állva pisilhetnek”, de ennél több nem is kellett neki ahhoz, hogy elindítsa szokásos lemezét, amely úgy kezdődik, hogy a nők szavazati jogot kaptak, és oda lyukad ki, hogy eltiporják és kiherélik a férfiakat. „És most már ezt a kevés kis előnyt is el akarják venni tőlünk, ez nem lehet igaz” – folytatta fennhangon, mire én egy mély sóhajjal le is zártam a beszélgetést, mondván, mégsem fogok egy ilyen apróság miatt összeveszni Borisz pasijával.
Majd talán józanul…
